Volt egy versenye az oldalnak, ahol kocnertélményekkel lehetett nvezni.
a zsűri tagjai mind a kommunikációs és Média szak hallgatói voltak (DUF) és egyértelműen Pepsy íromány tetszett nekik a legjobban. 
Pepsy oldala:

Olvasd el Te is:

Ha lehet így fogalmazni az "én koncertem" régen volt, április 20-án, egy gyönyörű vasárnapra eső napon. Anna a barátnőm felhívott február környékén, hogy az Anti Fitness Club koncertet ad Gyulán, és a szülei elengedték. Nagyon örültem, mert megígérte Anna, hogy hoz nekem Tomitól aláírást. A suliban pár nap múlva Dia, a barátnőm említette, hogy az apukája elviszi őt erre a koncertre, mert ugye ő is rajongó - általam ismerte meg az AFC-t - és felajánlotta, hogy szívesen elvinnének engem is. Majd kiugrottam a bőrőmból, csak az volt a gond, hogy anya biztosan nem fogja megengedni. Magamban tartottam ezt a koncertet, és csak a nővéreimnek beszéltem róla. Március elején, a névnapomhoz közel, anya megkérdezte mit szeretnék, elmenni arra a koncertre? Erre azt feleltem melyikre? Mert az Avril Lavigne koncertre is el szerettem volna menni. Anya azt mondta, csak  a gyulaira enged, de mocskosul örültem neki! Többek közt azért is egyezett bele, mert volt fuvar, és 2 barátnőm is ott lesz. Eltelt egy hónap április eleje. Kérdezgettem Diát, hogy na hogy áll a helyzet elvisz e apud vagy sem? Erre az utolsó héten közölte velem, hogy nem visz el minket az apja! Tudjátok, hogy kiakadtam? A barátnőm ígérgeti több mint 1 hónapja, hogy együtt fogunk tombolni a kedvenc bandánk koncertjén! Nem csak az ő napját baszta el vele, hanem az enyémet is, és nem volt rám tekintettel. Ő ilyen. Járok táncolni, és pont aznap volt egy nagyon fontos táncóra, készültünk egy fellépésre. A buszon hallgattam az mp3amat és bőgtem. Az egész táncórát átbőgtem és nem szóltam senkihez. Egész héten bőgtem. Egész héten. Április 18-án volt a fellépésünk. Boldog voltam, túl tettem magamat a történteken, a fellépés is óriási volt, nagyon jól sikerült! Pont aznap volt apa szülinapja. Haza értem, szóltam anyáéknak, hogy csináltunk képeket a fellépésről nézzék meg. Apa mit kért szülinapjára? Azt, hogy elvihessen a koncertre :D Minden fix volt, nagyon örültem, hogy apa eltud minket vinni! Dia az osztálytársam, pedig meg is érdemelte, hogy nem jöhetett el, hiszem az utolsó héten kérdezte meg -.-" Ha egy hónappal előtte kérdezi meg simán győzködhettük volna a szüleit. Az a lényeg, hogy én úton voltam Gyula felé, ahol várt rám az egyik legjobb barátnőm, Anna! Nagyon izgultam, mert a koncert 16:00 kor kezdődött, és 15:00 ra értünk oda. 30 percen át kerstük Annát... Végre megtaláltam megöleltük egymást, és rohantunk a színpadhoz. Még az előző műsor ment, valami szépségkirálynő választás vagy mi. Oké az lement... Jöttek felszerelni a színpadra a cuccokat, a dobszerkót a mikrofont, mindent. A koncert 45 percet csúszott de nem baj... Egyszer csak megláttam, hogy Tomi kidugta a fejét az öltöző ajtajánál és akkorát sikítottam mint állat. Anna meg csak fogta  a számat, hogy nyugi. Nagyon felpörögtem! Aztán... feljött BALÁZS a színpadra, behangolta a dobokat, egyre több ember gyűlt oda, de nem baj. Az első sorban álltam :D Pont egy hangfal mellett... imádtam azt a hangerőt! Olyan hangos volt, zengett az egész fejem, óriási érzés volt! Jó mindenki feljött a színpadra behangolni a cuccost, és csak néztek meg örültek a fejüknek annyira sikított meg ordított mindenki :D Oké, feljött az egész banda, óriási sikítás! Nem nagyon értettem, de Tomi megköszönte, hogy eljöttünk az első nagyobb koncertjükre. És kezdetét vette... A Még Vár Ránk ez a Föld-el nyitottak, nagyon szuper volt! Aztán... Annával egymásra néztünk és annyira örültem a következő számnak, hogy libabőrős lettem! FALL OUT BOY - DANCE DANCE! Csak mi ketten Annával tudtuk kívülről a szám szövegét, óriási őrületet keltettek vele! Teli torokból ordítottam a szövegét, fantasztikus volt! A Játszol Velem volt a következő nóta. Tomi annyira beleélte magát, hogy a gitárral próbált ugrálni, de a zsínórok megakadályozták, és majdnem előre esett, de az egyik hangfal megtámasztotta :D Utána egy kis szünet kb. 2 perces, ivott egy kis vizet és felvett egy sapkát mert leizzadt és hülyén állt a haja :D A számok sorrendjére már nem emlékszem, de énekelték a Good Charlotte-tól a The Rivert amire csak ugráltam, mert nem tudtam a szövegét. Aztán a Sugababes-től az About You Knowt, előadták a Többet Érsz c. új klipes számukat, aminek másnap volt a klippremierje :D Nagyon tetszett már akkor is :D Volt még egy Fall Out Boy szám, azt már mindenki ismerte, Thnks Fr Th Mmrs. Tomi a szám vége felé ránk mutatott és kiabálta, hogy "OTT JÓ!" mármint, hogy ott jó hangosan éneklünk, ezzek biztatta a többieket, hogy ők is ilyen hangerővel ordítsanak. Majd összeestem, mikor ez történt :D Volt egy szőke csaj a színpad előtt aki kamerával vette az eseményeket, és egyfolytában minket vett, mert tiszta vörös volt a fejünk annyira éneletünk xD Eljátszották még a "Rossz Útra Tévedtem"-et is ami az utolsó szám volt és Tomi ezt mondta : sajnos véget ért a koncert" erre mindenki NEEEEEEEEEEEEEEE Tomi pedig : "de" és nevetett. Véget ért a szám rohantunk kifelé autogrammért! De közben visszamentek mégegyszer előadták a MVREF-et ^^ Mi meg ott álltunk hátul xD Ott rohangásztunk 20 percig, hogy hol fognak dedikálni. Aztán egyszer csak kijöttek, gondolom pihentek meg minden. Mikitől,Petitől és Balázstól is kaptam ^^ Viszont Tomitól nem sikerült aláírást szereznem :( De már van, sőt névre szóló :D Mert lejöttek szegedre dedikálni, majd arról is írok, csak ezt még befejezem. Még egy csomó számot énekeltek, csak már nem emlékszem rá :$
Nos a szegedi dedikálás...

Nekem a jó bizonyítványért nem kellenek szép ruhák, hiába vagyok nőből. Persze kell ruhatár frissítés, ha nagyon muszáj... Tudjátok mit kérek? Mi nekem a fontos? Hogy a szeretett bandámat, énekesnőmet lássam, és csápolhassak a koncertjén. Na ez. Ez az az életérzés amire most rákattantam és azt hiszem nem hagyom abba egy - néhány évig.
 Tegnapelőtt (2008.06.17.) tudtam meg, hogy az Anti Fitness Club dedikálni fog, itt Szegeden a Plázában. Nem is bírtam aludni.
A másnap (2008.06.18.) első fele nyomasztóan telt. Majdnem lekéstem a buszt, a rágómat és a fényképezőgépemet, az üdítőmet és a pénzemet mind otthon hagytam. Mondhatom remek. Egy óráig álltam és hallgattam a már 6 éve ugyanazt a szöveget felolvasó igazgatónőt. És utána. Az osztálytársammal, és egyben a legjobb barátnőmmel Diával a bizonyítványosztás után kirobogtunk a WC-be, és az undorító ünnepi hacukát letépve magunkról, felkaptuk azt a szerkót ami igazán illett hozzánk. Egy kis hajlakk, övigazgatás, a kocsiba pattantunk, és remegve elindultunk ... a Szeged Pláza felé. Kocsiból ki, csörtetünk fel a lépcsőn és megyünk a Players Room nevű bolt felé, hisz megtudtuk, ott fognak dedikálni a srácok. Mikor megláttuk a székeket és üdítőket a boltban egyből tudtuk, a fiúk ott fognak csücsülni pontban 19:00 órakkor. Rocker/emo beütésű lányok, és srácok vártak a bolt előtt. Nem voltak sokan, úgy 10-15 -en. Mi is álltunk egy darabig, de meguntam, hogy kint állunk, így én elsőként beléptem a boltba és a székek mellett dekkoltunk Diával. Később az összes kint várakozó személy követte példánkat és becsődültek a boltba : )
Nem most láttam Tomiékat először, de akkor is sokkos állapotban voltam. Bejöttek a boltba, de nem dedikáltak. Bevonultak a raktárba... Már vagy 15 perce bennt voltak, és azon gondolkoztunk, hogy fürdőruhába öltöznek vagy mi? : D De nem, csak a sérójukat igazgatták meg, és biztosan ittak meg bekaptak valamit, mert egésznap dedikáltak itt-ott, meg fáradtak is lehettek. Ennek ellenére nagyon korrektek voltak, sokáig maradtak, pedig csak 20-30 emberke tolongott autogrammért.
Kijöttek. Leültek. Sorba kellett állni... Én voltam az...első : ) Annyira jó lehetőség volt, mert a gyulai koncert alkalmával egy szót sem tudtam velük váltani, most viszont a legbelsőbb érzéseimet megoszthattam olyan személyekkel akikre felnézek. A gyulai fellépésükön Tomihoz nem tudtam eljuttatni a BRAVO-s kampányposztert, így szóltam neki, hogy azt hiszem, te még ezt nem írtad alá. Erre ő : "Csak én maradtam ki? : ) " Amikor az összes poszteremet aláírták kicsit idegesen, de bártran e szavakat tudtam kinyögni : " Amióta ti megjelentetek teljes mértékben elismerem a magyar zenét. És színt vittetek az életembe." Mindegyik tagnak a szemébe néztem, ők pedig mosolyogtak, és végül megkérdeztem, hogy lehet-e közös képet csinálni. "Persze majd itt, igen" - mondta széles vigyorral az arcán Tomi, azzal hátramutatott a pult felé (ahol fizetni szoktak). A háttérzene természetesen AFC volt. Berakták a CD-jüket, és teljes erőbedobással énekeltem és ugráltam a cipők, pólók közt, miközben Dia fényképezte a srácokat, dedikálás közben. Nagyon megörültem mikor, az egyik kedvencem felcsendült, a "Bárhogy szeretnéd" . Teli torokból énekeltem. Még végig álltunk pár számot többek közt az  "Ez Van"- t is, a másik nagy kedvencemet. Tomi pont rám nézett, és láttam, hogy ő is énekli halkan a számot. Kapva a lehetőségen szóltam neki hogy : "Ez a kedvenc számom a lemezről! Annyira király!" , ő pedig mosolyogva visszakérdezett, hogy : "Igen ? : D" És dedikált tovább.
Mikor mindenki végzett felálltak, és odaálltak a pulthoz. Oké lehet menni fényképezkedni. Dermedt levegő. Nem lép senki. "Jó akkor megyek én" mondom vigyorogva. Lepakoltam a táskámat és rohantam ismét elsőként a srácokhoz közös fotóért. Középen álltam, mögöttem az egész banda. Annyira jó érzés volt, hogy mögöttem álltak, azok a személyek, akikben kezdettől fogva láttam, hogy belevalóak, és nem felejtjük el őket egyhamar. Remek érzés volt. Később minden taggal lefotózkodtam külön-külön. Először Tomival, amin szerintem borzasztóan nézek ki XD Aztán Balázzsal, Petivel, végül Mikivel :D Dia is ugyanúgy tett mint én, majd támadt egy ötletem, hogy kérjünk meg valakit, hogy fényképezzen le kettőnket ahogy az egész banda mögöttünk vigyorog. Szóval ilyen kép is készült : )

Tominak még megemlítettem, hogy biztosan zenész leszek, és biztosan hatással lesz rám az ő zenéjük. Még a dedikálás közben ment a "Rólad Álmodom" című számuk, és Petinek mondtam, hogy "Úrsiten, ez volt az első szám amit tőletek hallottam!". Olyan jó volt, hogy ezt megoszthattam velük. Volt egy olyan beszólásom is, hogy rájuk néztem és csak ennyit bírtam mondani : " Istenem, ezek a számok..." fogtam a fejemet és mosolyogtam. Kitört belőlük a nevetés : D 
 Lassan mentek, a rajongók is kiözönlöttek a boltból, mi voltunk az utolsók akik még villogtatták a fényképezőgépüket. A srácok a bolt kijárata felé indultak, én pedig gyorsan még kiálottam nekik : "Sziasztok!!!" és integettm nekik mint valami eszelős. Visszanéztek, és egy nagy "Hello!" val eltűntek az emberek között. Az üzletvezető csaj odajött hozzánk, és megkérdezte, hogy kérjük e a plakátot. Úristen egyből rávágtam, hogy igen, köszönjük szépen. Csak egy volt, leszedtük, de szólt, hogy elöl még van egy azt is megengedi, hogy leszedjük. Így egy hatalmas nagy Anti Fitness Club-os plakáttal tértünk haza. Számomra maradandó károsodást okoztak a srácok : D Az, hogy beszélhettem velük, hogy tombolhattam a koncertjükön, mindennél többet jelentett. Soha nem fogom ezeket az élményeket elfelejteni. Köszönöm nektek fiúk, köszönök mindent.

Pepsy